A Méhecske csoport honlapja

A fejtetű (Pediculus humanus capitis) szabad szemmel alig látható,
körülbelül 3-4 mm nagyságú, ovális alakú, szárny nélküli élősködő rovar,
amely a test azon részein helyezkedik el, ahol szőrzet van
(hónalj, szeméremtájék és a mellkas), azonban leggyakoribb
megtelepedési helye a fejbőr.

A fertőzés néha átterjedhet a szemöldökre, szempillára és szakállra is. A fejtetűre jellemző, hogy színét a haj színének megfelelően változtatja és a meleg, kevés fényhez jutó fejbőrön igen hamar szaporodik - így az őszi-téli sapkát viselő időszak nagyon kedvező számára. Petéit, a serkéket erős, cementszerű anyaggal szorosan a hajszálak tövéhez ragasztja.

A szürkés színű serkék a hajszálakra masszívan tapadnak, és ellentétben a korpásodás okozta apró pikkelyekkel, azok nem húzhatók le. A legtöbb serke rendszerint a halánték- és a tarkótájon található. A serkék a hajszál növekedésével távolodnak a haj tövétől, így azok fejbőrtől való távolságából következtetni lehet a fertőzés időpontjára.

A serkéből a tetvek 7-8 nap alatt kelnek ki. Egy fejen általában ritkán van 5-10 tetűnél több - hacsak nem nagyon elhanyagolt. A fejtetű az éhezést rosszul tűri, naponta többször (5-10 alkalommal) vért szív - kizárólag az ember vérét szívja -, eközben olyan anyagokat választ ki, amelyek allergiás bőrreakciót és erős viszketést okoznak.

A hívatlan vendéggel együtt élő ember a viszketés miatt erősen vakarózik, melynek során a fejbőr könnyen kisebesedhet, és bőrgyulladás alakulhat ki. A fejtetű fertőző betegséget nem terjeszt. Ám a bőrsérülések a bakteriális fertőzések táptalajává válhatnak, és ennek következtében másodlagos bőrfertőzés léphet fel. Régen fennálló, elhanyagolt esetben a hajzat a gennyes felülfertőzés miatt összetapadhat, és komolyabb esetben a tarkótáji nyirokcsomók is megduzzadhatnak.

Terjedése

A fejtetű közvetlen érintkezés útján terjed, leggyakrabban úgy, hogy a gyerekek feje játék közben egymáshoz ér. Közös használati tárgyakkal átmegy egyik emberről a másikra (pl. sapkacsere, fésű, fotel, széktámla). Otthon pedig az ágyneműn, közös fésűn, törölközőn, a bútorokon vagy a földön is előfordulhat, és onnan kerül át az emberre. A gyermekektől így fertőződhetnek a szülők, a testvérek és egyéb családtagok, akik a fejtetűt még tovább viszik, munkahelyre, baráti körbe.

Az az általános felfogás, amely szerint csak piszkos embereknek lehet fejtetűje, nem igaz, mert a fejtetű a piszkos és tiszta hajban egyaránt megtelepszik. A fejtetű nincs tekintettel korra, nemre, rangra - egyszerűen táplálékot: vért keres. Nem az a szégyen, ha valaki hajában tetveket vagy serkéket találnak, hanem az, ha azt az észlelés után nem kezdik el azonnal irtani. Ugyanis e felelőtlen magatartással (titkolni, nem kezelni) veszélyeztetjük a közösséget - amelyben élünk.

Felderítése

Akinek gyermeke közösségbe jár, célszerű legalább heti egy alkalommal átvizsgálni a gyermek fejbőrét. Ellenőrzéskor, illetve fejtetvességre utaló gyanú esetén a hajat lazán szét kell választani.

Elsősorban a fülek melletti, illetve mögötti területet kell gondosan átvizsgálni. Mivel a tetvek fény elől gyorsan menekülnek, ezért főleg a serkéket keressük. A serke és az élő tetű a barna és a fekete hajban szabad szemmel is könnyen észrevehető, de a világos hajúaknál már fokozottabb figyelem szükséges.

A kézi nagyító használata megkönnyíti a fejtetvesség vizsgálatát. A korpától való elkülönítés sok esetben elég nehéz lehet; azonban a serkét kézzel nem lehet leseperni, míg a korpát igen. A serke a két köröm között összenyomva pattanó hangot ad, míg az elpusztultaknál vagy a kikelteknél ez már nem tapasztalható.

Irtása

A hívatlan vendég észlelésekor nem kell kétségbeesni, hiszen viszonylag könnyedén elpusztíthatók. Venni kell egy tetűirtó hajszeszt, és a használati utasítást pontosan betartva alaposan be kell dörzsölni vele a hajas fejbőrt és a hajat. A gyógyszertárakban beszerezhető tetűirtó szerek (Nittyfor, Pedex, Nix) a tetveket és a serkéket rövid időn belül elpusztítják, azaz a fejtetvesség azonnali megszüntetésére, sőt a megelőzésére is alkalmasak.

Ügyelni kell arra, hogy a tetűirtó szer ne kerüljön szembe, mert kötőhártya-gyulladást okozhat. A gyermek csukott pedig szemét ajánlatos vattával is védeni. A hajszeszt kisebesedett bőrfelületre nem szabad alkalmazni.

A szerrel való átnedvesítés után várjuk meg, míg a hajszesz a hajra rászárad (ez az idő a felvitt mennyiségtől függően 5-15 perc). A serkék a tetűirtó hatására elpusztulnak, de ott maradnak a fejen. A serkék eltávolítására a hajat ecetes vízzel öblítjük, az ecet ugyanis oldja a serkék ragasztóanyagát. Ezután jó világos helyre kell leülni, és két ujjunkkal lehúzogatni a hajról az elhalt serkéket, vagy sűrű fogú fésűvel, melynek fogai közé ecetes vattát húztunk, alaposan át kell fésülgetni a hajszálakat. Utána meleg vízzel, samponnal alaposan mossuk meg a hajat. A szempillákon esetlegesen elhelyezkedő serkéket egyenként, csipesszel kell eltávolítani. Az újrafertőződés veszélye miatt (ugyanazon közösség), a tetűirtó szerrel való ismételt lekenés következik, amit már nem mosunk le.

A készítmények a hajat nem károsítják, tetűirtó hatásukat a következő hajmosásig őrzik meg és a hajra rákerülő fejtetveket még azok megtelepedése, elszaporodása előtt biztosan elpusztítják.

Fontos, hogy nemcsak a fertőzött személy kezelése indokolt, hanem közvetlen környezetéé, így családtagjaié is, hiszen lényeges, hogy ne maradjon fertőző góc, mert akkor elölről kezdődik az egész. A fésűn, kefén található fejtetvek az eszközök néhány perces forró vízbe mártásával, a sapkában lévők pedig mosással pusztíthatók el. Minden törülközőt, ruhát, ágyneműt, stb. meleg, mosószeres vízzel ki kell mosni, és a ruhákat, ágyneműt átvasalni!

Megelőzése

A leghatékonyabb tényező a szülői gondoskodás! Folyamatosan, legalább hetente vizsgáljuk át a gyermek haját, nincs-e benne élő tetű vagy serke. Ha gyermekünk vagy maga a felnőtt ember olyan közösségbe járna, ahol fejtetvességről hallunk, a tetűirtó hajszeszek fejmosás utáni alkalmazása biztosan meggátolja a hívatlan vendégek megjelenését, és a következő hajmosásig (akár 2-3 hétig!) biztosítják a tetűmentességet. Amíg fennáll a tetvesedés veszélye, a hajszeszes kezelés minden hajmosás után megismételhető. Ezenkívül természetesen kerülni kell a fésűk, kefék, hajjal kapcsolatos tárgyak és sapkák, kalapok közös használatát!

Vasziné Kovács Mária
diplomás ápoló,
egészségügyi szakoktató

Forrás: Patika Magazin Online